Melldaganat

Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. Gyakorisága növekedést mutat, főleg az idősebb korosztályban. A betegségben szenvedő nők átlagos életkora: 60-61 év. Magyarországon napjainkban évi kb. 5000-5200 új emlőrákos megbetegedéssel számolhatunk. Nem szült nők, valamint azok, akiknél az első gyermek születése 35. életév után történt, mintegy 1,5-szeres valószínűséggel betegszenek meg emlőrákban. A késői menarche (első menses ideje) és a korai menopausa (menses elmaradásának ideje) azonban csökkenti a betegség veszélyét. Méhrák előfordulása esetén az átlagosnál nagyobb a mellrák kialakulásának a veszélye, és fordítva. A két rosszindulatú betegség kialakulásában közös etiológiai okként szerepelhet a szervezetben felborult ösztrogén-progeszteron egyensúly. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon. Onnantól, hogy az egyensúly helyreállt, az ösztrogén-dominancia által előidézett tünetek és betegségek fokozatosan elkezdenek enyhülni, visszahúzódni, majd elmúlni. Ehhez azonban kizárólag természetes alapú progeszteron készítmény alkalmazása jön csak szóba, erre a célra szintetikus progesztinek alkalmazása nem ugyanaz, sőt veszélyes is lehet!

Az emlőrák leggyakrabban a szervben található mirigysejtekből és a tejutak falát bélelő elemekből indul ki. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtségét látjuk.

Legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a trauma miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr “narancshéjra” emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a kórfolyamatra.

forrás: dr. Pusztay Zoltán weblapja

Műtét

A mellrák gyógyításának ez a legrégebben alkalmazott eszköze, de míg korábban a teljes mellet, az alatta lévő mellizomzatot és a hónaljárok nyirokcsomókat tartalmazó zsírszövetét is eltávolították, addig ma már arra törekszenek, hogy a műtéti beavatkozás minél kevésbé legyen radikális.

Milyen műtéti típusok léteznek? A masztektómia a fenti módszert jelenti, vagyis amikor mindent eltávolítanak. A kvadrantektómia során – amint arra a név is utal – a mellnek csak körülbelül a negyede kerül eltávolításra. A lumpektómia még kevésbé radikális megoldás, hiszen ilyenkor csak a daganatcsomót és az ezt körülvevő egészséges mellszövet egy részét műtik ki. Az utóbbi eljárást emlőmegtartó műtétnek is nevezik.

Hogyan csökkenthető a kiújulás esélye? Az egyik lehetőség, ha a műtéti eljárást követően sugárterápiát is alkalmaznak. Ha lehetséges, az elsődleges választás az emlőmegtartó műtét és a kiegészítő sugárkezelés, a túlélési adatok ugyanis ebben az esetben megegyeznek azzal, mintha a teljes emlő eltávolítását követően alkalmaztak volna besugárzást.

A kiújulási esély egy kórtani eljárással is csökkenthető. A kimetszett daganatot és egy “őrszem nyirokcsomót” rögtön átküldenek a patológiai osztályra, ahol még a műtét alatt meghatározható, hogy a daganatszövet milyen közel van a metszési szélhez. Ha nem elégséges a metszés (az ép szövetben is vannak daganatsejtek), akkor a műtéti metszést távolabb kell megejteni, annak érdekében, hogy a teljes melldaganat eltávolítható legyen.

A mell teljes egészében történő eltávolítására csak a nagyon előrehaladott stádiumban lévő daganatoknál szokott sor kerülni.

forrás: daganatok.hu